|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 13 találat | lapozás: 1-13 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Tók Katalin 2004. szeptember 9.Megjelent dr. Bartók Katalin, a Babes–Bolyai Egyetem Biológia Kara előadótanárának A növénykórtan alapjai /Ábel Kiadó, Kolozsvár/ című könyve, mely nem csak az egyetemi hallgatók számára készült, hanem haszonnal forgathatják a mezőgazdasággal, gyümölcs- és dísznövénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodók is. /Bartók Katalin: A növénykórtan alapjai. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./2004. szeptember 23.A 2004-es parlamenti választások alkalmával meghirdetett jelölési időszakban Szilágy megyében két szenátorjelölt – Fekete Szabó András Levente jelenlegi alprefektus és Széman Péter orvos, valamint egy képviselőjelölt, Seres Dénes RMDSZ-szenátor nyújtották be a jelölésükhöz szükséges dokumentációt. Az elmúlt négy évben a Szilágy megyei RMDSZ-nek egy képviselője és egy szenátora volt, Vida Gyula, illetve a most képviselőjelöltként induló Seres Dénes személyében. A visszavonuló Vida Gyula 72 éves korára hivatkozott. Az elmúlt négy évben tovább fogyott a magyarság, ezért egyre kisebb az esélye annak, hogy a szövetségnek lesz egy szenátora Szilágy megyében. Fehér megyében négy pályázat érkezett Köble Csaba, Komáromi Attila SZKT-tagok, Rácz Levente megyei RMDSZ-elnök és Tóth Csaba a gyulafehérvári RMDSZ-szervezet vezetője részéről. A Fehér megyei RMDSZ-nek 1990–1992 között volt egy parlamenti képviselője Brendus Gyula személyében, 1992-től 1996-ig pedig egy szenátora, a marosújvári Incze Tibor. Az idei bejutási esélyek minimálisak. Beszterce-Naszód megyében egy szenátor (Koszorús Zoltán) és három képviselőjelölt (Szilágyi János megyei elnök, dr. Kocsis András megyei tanácsos, és Tók Katalin) jelentkezett, rangsorolásukra október 2-án kerül sor. Noha a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ az elmúlt 15 évben egyszer nyert képviselői mandátumot 1992–1996 között, az ügyvezető elnök optimista. /Sz. K.: Csökkenhet az RMDSZ képviselete? Lezárultak a jelölések. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./2004. december 15.Elhunyt dr. Kiss István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Régóta küzdött a kíméletlen betegséggel, s az utolsó pillanatig dolgozott. Még megérte utolsó könyvének megjelenését, s nyomtatásra előkészítve hagyta a Studia Universitatis Babes–Bolyai Biológia sorozatának utolsó számát. A kiadványnak évekig a főszerkesztője volt. Kiss István 1950-ben végezte a Bolyai Tudományegyetem biokémia tagozatát kiváló minősítéssel, 1952-től tanított a Bolyai, majd a Babes–Bolyai Tudományegyetemen általános mikrobiológiát, talaj- és ipari mikrobiológiát, mikrobás biotechnológiai tantárgyak keretében. Tudományos tevékenységének fő területe a talajenzimológia volt, ebből doktorált 1964-ben. A biológia, földrajz és földtan kar dékánja volt 1976 és 1984 között. 1991-től professzor és doktorátusvezető, 1993-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Mint kutató, egy új tudományág – a környezeti enzimológia – megalkotója volt, mely magába foglalja a talajenzimológiát is. Tudományos dolgozatainak száma meghaladta a 250-et, amelyeket fő vagy társszerzőként, magyar, román, német, orosz és angol nyelven közölt a világ legszínvonalasabb szakfolyóirataiban. Megjelent könyveinek száma nyolc. Az első és az utolsók magyar nyelven jelentek meg, Kiss István írta a dr. Csapó József Talajtan (1958) című európai színvonalú könyvében a Talajenzimek fejezetet. Utolsó könyveit a Sapientia Kiadó adta ki Az erodált talajok enzimológiája (2003) és A mikroorganizmusokkal beoltott talajok enzimológiája (2004) címmel. Tudományos munkássága annyira elismert volt külföldön is, hogy olyan világhírű kiadók, mint az Elsevier és a Kluwer Academic Publishers kérték fel szakkönyvek megírására (Kiss I., Pasca D.,Dragan-Bularda M., Enzimology of disturbed soils 1988 és Kiss I., Simihaian M., Improving efficienty of urea fertilizers by inhibition of soil urease activity 2002). Román nyelven két mikrobiológiai tárgyú egyetemi jegyzete és egy környezeti enzimológiával foglalkozó 2 kötetes könyve jelent meg. Különleges nyelvtehetség volt, anyanyelve mellett ismerte a román, latin, görög, francia, német, olasz, orosz és angol nyelvet. /Bartók Katalin: Kiss István (1926–2004). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./2005. január 4.A közelmúltban jelent meg dr. Neményi Ágnes /a Babes–Bolyai Tudományegyetem Szociológia tanszékének docense/ „Erdélyi Egyetem” /Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 2004/ című könyve. Az 1990-es években az egyetem hallgatói létszám a többszörösére nőtt, ami érvényes a magyar tagozatokra is, bár az arányok nem változtak. Új szakok is beindultak, és legtöbb esetben ezeken magyar részleg is helyet kapott, a közgazdaság és jog kivételével. A magyar népességen belül csökkent a felsőfokú végzettségűek aránya. Míg az országos átlag 5,5% (ami Európában igen alacsonynak számít), a magyar népességen belül ez 3,5%, vagyis közel 50 000-rel kevesebb, mint ami elvárható. Ez a törés megmutatja a meglévő szellemi potenciál és az intézményi lehetőség hiánya közti ellentmondást. A magyar hallgatók 35–38%-a tanul csak anyanyelvén. Ennek is következménye, hogy olyan fontos területekről szorultak ki teljesen a magyar szakemberek, mint az államigazgatás, jog, pénzügy, gazdaság-irányítás stb. Az 1989/1990-es tanévben a Babes–Bolyai Tudományegyetemen összesen 661 magyar diák tanult, 2002-ben ezek száma elérte a 7486-ot (11,3-szoros növekedés), ami ugyanakkor az 1989-es aggasztó helyzetet is mutatta. A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tanári karának létszáma 1989-ben 71 fő volt, 2002-re ez 273-ra gyarapodott (7,2 %-os emelkedés), tehát a tanári kar struktúrája nem felel meg a megnövekedett diáklétszámnak. A magyar tanárok státusát összehasonlítva a románokéval, a legszembetűnőbb különbség – 10 %-kal kevesebb – a legfontosabb pozícióban, a professzoroknál van. Az egyetemen dolgozó 37 magyar professzor közül 11 konzulens, vagyis nyugdíjas korú, a helyzet tehát még rosszabb. A magyarok egyetemi karrierje megrekedt középfokon, a romániai magyar értelmiségi elit reprodukciója ezért csonka. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen a döntéshozatal továbbra is a román többségi részleg kezében maradt. Dr. Neményi Ágnes levonta a konklúziót: „Csak önálló intézményben szüntethető meg a magyar egyetemi oktatók és a magyar nyelvű oktatás függő, alárendelt helyzete, csak így lehet autoritása, csak így tehető vonzóvá, egzisztenciálisan biztossá az egyetem mint oktatóhely és mint tudományos kutatóközpont. Ez szüntetné meg, fordítaná vissza a fiatal értelmiségek tovább folytatódó kivándorlását”. /Dr. Bartók Katalin egyetemi előadótanár: Erdélyi Egyetem. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./2005. március 30.Március 25-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában három biológia témájú szakkönyvet mutattak be. Markó Bálint, az EME Természettudományi Szakosztályának elnöke kiemelte, ritkaság magyar nyelven egyszerre ennyi új kiváló tudományos kötettel, egyetemi jegyzettel szembesülni. Fodorpataki László A növények fotoszintézise című könyvében a szerző a szakirodalmat kiegészítette saját kutatásából eredő ismereteivel. Bartók Katalin A növénykórtan alapjai hézagpótló könyv, melyből a kiadó utánnyomásra kényszerült. Kiss Szidónia Humángenetika című kötete főleg pszichológus és pedagógus egyetemi hallgatók számára készült. /Ö. I. B.: Három új biológiakönyv. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./2006. május 5.Dr. Bartók Katalin, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Kar, Taxonómia és Ökológia Tanszék előadótanára oktatja a „Biodiverzitás konzerválása, természetvédelem Romániában” nevű tárgyat. A magyar részleg egyik legnagyobb problémája a helyi szerkesztésű, romániai vonatkozásokat magában foglaló tankönyvek hiánya. Ezen segített Bartók Katalin, amikor az általa oktatott tantárgyakból tankönyveket írt. A növénykórtan alapjai /Ábel Kiadó/ című tankönyve 2004-ben jelent meg, amelyet most követett Az élő természet védelme, a biodiverzitás védelme Romániában /Ábel Kiadó/ című munkája. Bartók Katalin könyve biztos tudományos alapokat nyújt ebben a témakörben. A könyv a legújabb szakirodalomra épül, szerkezete, nyelvezete könnyen áttekinthető, világos. /Prof. Dr. Péterfi Leontin István, a Román Akadémia levelező tagja: „Az élő természet védelme, a biodiverzitás védelme Romániában”. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./2011. november 28.Magyar Tudomány Napja Erdélyben: az elmúlt húsz év tudományos áttekintéseAz erdélyi magyar tudomány a rendszerváltás után tematikával zajlott a hétvégén Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület által rendezett Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferenciasorozat 10. fóruma, az esemény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Sipos Gábor EME-elnök megnyitóbeszédében hangsúlyozta: a 10 éves jubileum alkalmat ad az elmúlt húsz év tudományos áttekintésére, ez azonban – a múltba révedés helyett – egyúttal jövőbe tekintést is jelent. „Megelégedéssel jelenthetjük ki, hogy a múzeum-egyesület nincs monopolhelyzetben, hiszen Erdélyben számos szakegyesület járul hozzá a tudományos élet fellendítéséhez, megemlíthetjük például a Kriza János Néprajzi Társaságot vagy a Romániai Magyar Közgazdász Társaságot. A különböző szakterületeket lefedő szervezetek közötti együttműködés pedig elengedhetetlen” – fogalmazott Sipos Gábor. Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja hangsúlyozta: a magyar közösség megőrzéséhez az erdélyi tudományosság is szervesen hozzájárul. A főkonzul ugyanakkor gratulált az EME gazdag tudományos programjához, illetve könyvkiadói tevékenységéhez. A megnyitót a különböző tudományos területeken az elmúlt húsz évben végzett kutatások eredményeit bemutató előadások követték. Kocsis Károly, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének igazgatója a Kárpát-medencében az elmúlt húsz évben végbement etnikai változásokat, ezen belül a magyar lakosság számának alakulását mutatta be. Egyed Emese irodalomtörténész, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi szakosztályának elnöke a két évtized magyar irodalomtudományi kutatásainak eredményeit vázolta, míg Bartók Katalin, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának előadótanára a romániai természetvédelem rendszerváltás óta történt fejleményeit ismertette. Kőrössy Andrea Krónika (Kolozsvár) 2012. április 2.Eredmények és tiszteleti tagság az EME-közgyűlésenKözgyűlést tartott szombaton délelőtt a Protestáns Teológiai Intézetben az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Sipos Gábor elnök beszámolójában elmondta: az intézmény 2011-ben átlagos évet zárt, tevékenységük nem ütközött akadályokba, ugyanakkor több kiemelkedő eredményt mondhatnak magukénak. A kolozsvári magyar főkonzulátus részéről Papp Róbert konzul Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár üzenetét továbbította, aki kormánya további támogatásáról biztosította az EME-t. Tóth Pál Péter, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság kurátora Kocsis Károly bizottsági elnök és Pálinkás József akadémiai elnök jókívánságait tolmácsolta. Hegedüs Csilla miniszteri tanácsos Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter, RMDSZ-elnök üdvözletét olvasta fel. A közgyűlés részvevői egyperces néma felállással adóztak az elmúlt évben elhunyt tagtársaik (Szabó György, Gyimesi Éva, Maros Dezső, Müller Ádám, Murvai Olga, Bege Antal) emlékének. Bitay Enikő főtitkár ismertette a 2011-es évre szóló jelentést, amelyben kitért arra, hogy bővült tevékenységi körük: 32 kutatói programot teljesítettek, 24 kötetet jelentettek meg, 79 rendezvénynek és 15 könyvbemutatónak voltak a házigazdái stb. Az idei munkatervben 65 rendezvény és 17 kötet kiadása szerepel. Sipos Gábor EME-elnök szerint a 2011-es év legkiemelkedőbb eseményei a következők voltak: felavatták az Erdélyi Digitális Adattárat, társszervezőként vették ki részüket a kolozsvári hungarológiai kongresszusból, megfelelő szintű könyvkiadási akkreditációt szereztek. Ezt követően elhangzott a gazdasági-pénzügyi, az ellenőri és a jogtanácsosi jelentés, majd ingatlanügyek kerültek terítékre. A közgyűlés elfogadta az egykori főtitkár, Müller Ádám hagyatékát, amely könyvtáron és kéziratgyűjteményen kívül a Jókai utca 14. szám alatt egy 220 négyzetméteres, teljesen bebútorozott, részben műemléklakásból áll. Ebben a kérdésben már beindult a jogi eljárás. A Kőkert/Haşdeu utcai Jordáky-háznak negyedrésze az EME tulajdona, de jelenleg 50 négyzetméterrel többet használ, amit meg kell vásárolni. Erre egy adomány, Szilágysomlyó központjában fekvő 240 négyzetméteres nyaraló eladása teremthet anyagi fedezetet. A közgyűlés felhatalmazta az elnökséget, hogy megfelelő időben tegyen lépéseket az ingatlan értékesítésére. Három személynek ítéltek oda tiszteleti tagsági címet. Egyed Ákos az erdélyi történettudomány területén végzett sok évtizedes kutatómunkája és az egyesület elnökeként kifejtett áldozatos tudományszervezési tevékenysége elismeréseképpen részesült ebben a kitüntetésben (laudációt mondott Sipos Gábor). Gyenge Csaba a műszaki tudományok területén sok éven át végzett tudományos munkájáért és az EME Műszaki Szakosztályában kifejtett tevékenységét kapta meg a címet (laudálta Pálffy Károly). Jakab Sámuel pedig az agrártudományi szakosztályban kifejtett szervezőmunkájával vívta ki tiszteleti tagságát (laudációt mondott Farkas Zoltán). A működési szabályzat értelmében titkos választással megújították a választmány egyharmadát, a következő személyek kerültek be: Csomortáni Magdolna, Gaal György és Pál Judit (1. szakosztály), Veress Erzsébet és Bartók Katalin (2. szakosztály), Bódizs György, Nagy Előd és Széman Péter (3. szakosztály), Kokoly Zsolt (4. szakosztály). Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár) 2012. október 20.KönyvbemutatóBartók Katalin: Románia természetvédelmi területei és fenntartásuk kezelési módszerei Az emberiség létrejötte óta, mi képviseljük azt a generációt, melynek tudomásul kell vennie, hogy Földünk élővilága rohamosan pusztul, és erőforrásaink sem kimeríthetetlenek. Ezt a valós tényt ma már nemcsak szakembereink ismerik fel és vallják, hanem a médiának köszönhetően a nagyközönségben is tudatosodik, így lassan mindannyiunkat kezdi foglalkoztatni a természeti értékek védelme. A hagyományos ún. passzív természetvédelem a húszadik század első felében volt jellemző és uralkodó. Ennek értelmében feladatunk nem volt egyéb, mint bizonyos területek törvények általi, hatósági védelme, őrzése és eredeti, természetközeli állapotában való fenntartása. Ezzel a felfogással szemben az 1970-es évektől kezdődően általános irányelvvé vált világszerte az ún. aktív természetvédelem, azaz a környezetváltozást ellensúlyozó és a természeti értékek megóvása érdekében történő tudatos, intenzív emberi beavatkozás. Napjainkban már ezen is túllépünk, mert ahhoz, hogy élőhelyeink és az azokat benépesítő élőlények fennmaradjanak, s védett ökoszisztémáink megfeleljenek rendeltetési céljuknak, jól meghatározott kezelésekre is szükségük van. Dr. Bartók Katalin az elmúlt 15 évben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia, valamint Környezettudomány és Környezetmérnöki Karának, egyetemi docenseként természetvédelemmel kapcsolatos tantárgyakat adott elő és e témakörrel kapcsolatos könyveket írt. Az élő természet védelme, a biodiverzitás védelme című könyve 2006-ban jelent meg (második kiadás 2009), majd 2012-ben látott napvilágot a most bemutatott Románia természetvédelmi területei és fenntartásuk kezelési módszerei című munkája. Könyvei a kolozsvári Ábel Kiadó gondozásában jelentek meg. Bartók Katalin legfrissebb könyvének célja Románia természetvédelmi területeinek tudományos ismertetése, védettségi fokuk alapján való osztályozása és leírása, de nem utolsósorban a legfontosabb élőhelytípusok természetvédelmi kezelési módszereinek ismertetése. A szerző meglehetősen terjedelmes munkája 324 oldalon, három nagy fejezet keretében foglalkozik természetvédelmi területeink jelenlegi helyzetével, aktív védelmével és a velük kapcsolatos jövőbeni feladatainkkal. Természetvédelmi fogalmak ismertetése vezeti be a könyvet, majd ezt követően 218 oldalon át foglalkozik Románia természetvédelmi területeivel. Az első fejezet magába foglalja a védett területek meghatározását, „születésük” történetét, osztályzásukat (IUCN és más nemzetközi egyezmények alapján). Ezek szerint 2011-ben Románia területének 22,7%-át nyilvánították természetvédelmi területté, mely lényegesen fölülmúlja az Európai 17%-os átlagot. Románia természetvédelmi területei a következőképpen oszlanak meg: 55 tudományos rezervátum, 13 nemzeti park, 15 natúrpark (tájvédelmi körzet), 234 természeti emlék, 633 természeti rezervátum, 3 bioszféra-rezervátum, 5 ramsar-i terület, 7 Világörökséglistás érték (1 természeti, 6 kulturális), 529 „Natura 2000” ökológiai hálózathoz tartozó terület, melyek közül 148 Különleges Madárvédelmi Terület (SPA), 381 Különleges Védelem alatt álló Terület (SCI). Minden természetvédelmi kategóriához tartozó rezervátum esetében a szerző bemutatja azok földrajzi elhelyezkedését, megközelíthetőségüket, éghajlati-, vízrajzi-, geológiai- és biológiai jellemzőiket, de az őket veszélyeztető tényezőket is, és nem utolsósorban a védelmük és kezelésük lehetőségeit is. Hogy mit védünk ezeken a természetvédelmi területeken? – Románia biodiverzitását, erről szól a következő fejezet (II). A gyakorlati természetvédelemről szóló fejezet (III), amely a különböző élőhelytípusok (gyepek, vizes területek, erdők, barlangok, vadászati területek stb.) kezelését taglalja, csaknem 100 oldalon, meghatározza a fenntartható turizmus és ökoturizmus fogalmát is. Bemutat egy turizmuskezelési modellt is kiemelt esettanulmány formájában a Radnai-havasok nemzeti park és bioszféra rezervátumra vonatkoztatva. Bartók Katalin könyve gazdag világszintű szakirodalomra épült, mely az elmúlt években nem csupán külföldi alkotásokkal bővült, de szép számban járultak hozzá a Romániában megjelent természetvédelemmel kapcsolatos munkák is. A szerző felhasználta úgyszintén a világháló (internet) adta lehetőségeket is, hiszen csaknem minden nemzeti és natúrparknak saját honlapja van, többé-kevésbé aktualizált állapotban. Ezeken kívül az egyetemi hallgatók által e témakörben vizsgafeladatként elkészített legjobb referátumokból is idézett adatokat. Meg kell említenünk még, hogy könyve hiánypótló a romániai magyar szakirodalomban, de ilyen jellegű és komplexitású könyv még román nyelven sem jelent meg. Kiemelném azt a tényt, hogy a magyarországi természetvédelmi szakemberek is igencsak pozitívan fogadták megjelenését. Bár a könyv a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Környezettudomány Karának diákjai számára készült, a benne foglalt információk messze meghaladják a tanterv követelményeit. Bartók Katalin könyve igen hasznos forrásmunka a magiszteri fokozatot végző hallgatóknak, a doktorandusoknak, valamint a természet- és környezetvédelemben dolgozó szakembereknek, a nemkormányzati szervezetek tagjainak és nem utolsósorban, mindenkinek, aki a természetet nem csak szereti, de szívügyének tekinti, és aktívan hozzá akar járulni annak fennmaradásához. Dr. Péterfi Leontin István a Román Akadémia levelező tagja Szabadság (Kolozsvár) 2015. november 3.„Hogy szebb legyen a Föld”Könyvbemutató Csűrös Istvánról Csűrös István (1914–1998), a botanika professzora életéről és munkásságáról nemrég jelent meg könyv, amit volt tanítványa, Bartók Katalin nyugalmazott egyetemi tanár mutatott be az EME kolozsvári, Jókai úti székházában. Az ötlet tavaly a tavaszi centenáriumi emlékkonferencián vetődött fel először, és a szót tett követte. A három szerző (Bartók Katalin, Okos Rigó Anna és Csűrös Réka) előadásai alapját képezik a munkának. A lektorálás felelősségteljes szerepét Kékedy-Nagy László – „a kémikusok között a legjobb biológus” – vállalta magára, és ő konferálta a bemutatót is. Csűrös tanár úr egy kivételesen összetett egyéniség volt. A szó igazi értelmében vett „diákbarát” tanár, aki egyképpen beszélte a virágok és a diákok nyelvét. A jeles tudós, az igényes szakíró és népszerűsítő író, az emberséges vezető ismérvei egyesültek benne. A könyv alkotóinak sikerült mindezen vonásokat nyomon követni és érthetően az olvasó elé tárni. Az első fejezetben az unoka, Csűrös Réka a nagyapa életrajzát vázolja fel. A fényképeken láthatjuk például nagynénjével, oklevelekkel, iskolai gyakorlófüzet másolatokkal, terepgyakorlatokon, és idős korában. Bartók Katalin tudományos alapossággal ismerteti a munkásságát, külön fejezetben Csűrös Káptalan Margit egyetemi adjunktus, a feleség és egyben jó munkatárs tevékenységéről olvashatunk. Mindkettőjük tudományos munkáinak jegyzékét ismerteti Okos Rigó Ilona. BAKÓ BOTOND Bartók Katalin - Okos-Rigó Ilona - Csűrös Réka: Csűrös István botanikus (1914-1998) élete és munkássága (2015) Szabadság (Kolozsvár) 2016. április 7.Gróf Mikó Imre emléklapot kapott Bartók Katalin, Kékedy Nagy László és Pánczél Szilamér PéterAz Erdélyi Múzeum-Egyesület Gr. Mikó Imre emléklapot adományozott Bartók Katalinnak az EME Természettudományi szakosztályában kifejtett munkássága és a biológiai tudományok területén kifejtett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül. Kékedy Nagy Lászlónak az EME Természettudományi szakosztályában kifejtett munkássága és a kémiai tudományok területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül. Pánczél Szilamér Péternek az EME kutatócsoportjában kifejtett munkássága és a régészet területén végzett kutatómunkája elismeréséül. A kitüntetéseket 2016. április 2-án, Kolozsváron nyújtotta át Sipos Gábor, az EME elnöke és Bitay Enikő, az EME főtitkára az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2016. évi rendes közgyűlésén. eme.ro - 2016. ápr. 7. 2017. március 1.„Kunyhóból is jöhet nagy ember” - Nyárády Erazmus Gyula emlékezeteKolozsváron a Botanikus kertben is található Nyárádytól herbárium Nyárády Erazmus Gyula (1881-1966) neves erdélyi tudós botanikusról és munkásságáról tartottak emlékülést az EME Jókai/Napoca utcai székházában, halálának 50. évfordulója alkalmából. A rendezvényen jelenlevők közül többen személyesen ismerték, az ülésen részt vett egyik unokája is, a Budapesten élő Újvári Előd. Kékedi Nagy László, az EME Természettudományi Szakosztályának elnöke nyitotta meg az ülést. Bartók Katalin nyugalmazott egyetemi tanár előadásában bemutatta sokévi munkájának eredményeként tavaly a Kriterion gondozásában megjelent szép kivitelezésű, tartalmas kötetét Nyárády Erazmus Gyula emlékezetéről. A könyv megjelenése biztosíték arra, hogy a folytonosság jegyében a fiatalok is tudomást szereznek a jeles botanikus életútjáról. Személyes indítékból is részt vettem az EME szervezte emlékülésen, hiszen egyetemista koromban egy tudományos értekezleten ott láttam Nyárády E. Gyula hatalmas alakját, és mellette ült Alexandru Borza, az apró termetű, de szintén nagy egyéniségű botanikus. Ez a kép pedig a mai napig megmaradt bennem. Sokszor használtuk munkánk során az általa készített, Kolozsvár környéki növényhatározót. Később tudtam meg, hogy Borzával szoros kapcsolatban voltak, hiszen meghívta Nyárádyt múzeumőrnek a Kolozsvári Egyetem Botanikai Múzeumába. Innen járta be az országot gyűjtő útjai során, érintette Románia csaknem minden jellegzetes növényzeti táját. Herbáriumokat hagyott hátra, amelyeket gondos és előrelátó emberek megőriztek önálló vagy vegyes gyűjteményekben. Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Botanikus kertben a gyűjtéséből jelenleg is tizenhatezer préselt növénypéldány található. Ezen kívül Nagyszebenben, Krajován, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szovátán, Abrudbányán is fellelhetők gyűjtései. A kötet szerkesztője ezekre a ma is létező herbáriumokra is kitért vetítettképes előadásában. A Kriterion kiadó első kötete Nyárádiról 1988-ban, 29 éve jelent meg Bukarestben. Címe: Nyárády Erazmus Gyula, a természettudós. Szerzői: Váczy Kálmán és Bartha Sándor. Utóbbi gyakran elkísérte botanikai útjain, Váczy pedig húsz évig volt közvetlen munkatársa. Fia, Nyárády Antal halála után felesége, Piroska is elhagyta a kolozsvári házat, ahonnan a szomszédok mindent elvittek, de a szétszóródott iratok ott maradtak, és ezeket Váczy gyűjtötte össze, köztük fontos dokumentumokat. Ma is elismert munkásság Az 1988-ban megjelent mű alapmunkának számít, de már rég nem kapható. Bartók Katalin érdekes megoldást választott új könyve szerkesztésekor. Megőrizte a teljes régi tartalmat, amit az újabb kutatások alapján gazdagon és gondosan kiegészített friss adatokkal. Sok, azóta felderített újdonságot, kutatási eredményt említ a kötetben (kéziratban fennmaradt esszéjét, „Egy mód önerőből a tudomány magasabb lépcsőjére lépni”, vagy a Korunkban megjelent (1964), „Az alkotás öröme” című írását, illetve egy máig szintén kiadatlanul maradt, kalandos életű kézirata a „Szovátafürdő és környékének helyrajzi és növénytani leírása”). A Nyárády időszerűsége című fejezetből kiderül, hogy munkásságát ma is elismerés övezi, ami további kutatásokra serkent. Időszerűségének példája, hogy a Marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum a Bolyai Kupa keretében Nyárády E. Gyula Országos Biológiai Tantárgyversenyt rendezett. A Kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum biológia köre felvette Nyárády E. Gyula nevét. L. Filipas, akkoriban a Kolozsvári Biológiai Kutatóintézet fiatal kutatója, doktori tézisében (Flora si vegetatia municipiului Cluj-Napoca 2007) összehasonlította a Nyárády által leírt Kolozsvár és környéke növényeit (1940-1944) a mai helyzettel: a növények 14%-a eltűnt, a növénytársulásokból viszont a neofiták (újonnan megjelent, nem őshonos növények) száma ötszörösére nőtt. Ritka keresztnév-adás furcsa története Mindkét kötetben, a régiben és az újban benne van a ritka, különleges keresztnév, az Erazmus, amit a botanika jeles tudósa viselt. Apja a vasúti őrháznál dolgozott, ezért szolgálat közben nem hagyhatta el a munkahelyét. A kisfiú azonban nem a szolgálati rend szerint „érkezett”, és az apa megkérte egyik jó ismerősét, hogy vigyék el az újszülöttet a szomszéd faluba a paphoz keresztelésre. A szülői döntés Gyula névre szólt. Útközben a keresztszülők a szekérben megtalált pálinkából többet ittak a kelleténél, és a megérkezéskor már fogalmuk sem volt a névről. Ám az öreg pap feltalálta magát, és egy régi kalendáriumból az Erazmus nevet választotta. Így jutott a későbbi nagy tudós „véletlenül” e ritka névhez, de a Gyulát használta. Bakó Botond /Az interneten több esetben nem hozzák az egész írást/ Szabadság (Kolozsvár) 2017. június 23.Volt egyszer egy egyetem… Előadások és beszélgetések a hajdani Bolyai Egyetemről Főtéri székhelyén a Kolozsvár Társaság ötödik alkalommal tartott emlékező jellegű találkozót, amelyen a Bolyai Egyetem (1945–1959) különböző karainak története, tevékenysége került terítékre. A matematika-fizika kar után most a Természettudományi Kar biológia szakának képviselői találkoztak. Buchwald Péter házigazdaként üdvözölte a megjelenteket, akik idős koruk ellenére – mint rövidesen kiderült –, nemcsak egyszerűen nosztalgiázni gyűltek össze: értékmentő tenni akarás is van bennük! A megjelenteket rögtön egy kis szellemi ajándék várta: dr. Uray Zoltán a wikipédiából és tudománytörténeti könyvekből egy olyan nyomtatott válogatást szerkesztett, amely a Bolyai Egyetem Természettudományi Karának sok érdekes vonzatát öleli fel. Az első oldalon látható adatokon és fényképeken túl olvashatunk a magyar nyelvű egyetem megalakulásáról, korszakairól, tevékenységéről, vezetőiről, továbbá megszüntetéséről illetve jelentőségéről – mindezt név és dátum szerint, a megfelelő források feltüntetésével. Az egyetem vezetői (rektorai) a kor jelentős személyiségei voltak: Csőgör Lajos (1945–1948), Balogh Edgár (1948–1950) Nagy István (1950–1952) Bányai László (1952–1956) és Takács Lajos (1957–1959). 1959. június 15-én a Tanügyminisztérium rendeletével határozták el a két egyetem, a Babeş és a Bolyai egyesítését. A korszellemnek megfelelően meg sem kérdezték az érintetteket. Az utolsó tanévben a Bolyai Egyetemen a diáklétszám 2470 (1195 nappali és 1275 levelező tagozaton), a tanárok száma pedig 314 volt. Az egyesülési folyamat, amit a magyar diákok és tanárok veszteségként éltek meg, természetesen különböző lecsapódásokkal és reakciókkal jelent meg a karokon. A filológusok sokkal lázadóbb, szókimondóbb társaság voltak, mint például a biológusok. Most, a megszüntetés után 58 évvel a biológusok megkapták a lehetőséget, hogy felelevenítsék, és lehetőleg megőrizzék azt az emléket, amely bennünk a Bolyairól kialakult. Természetesen aszerint, hogy ki hány évet járt hallgatóként az előadásokra. A mi korosztályunk például (1957–1962) két évet töltött a Bolyain és hármat az egyesített egyetemen. Az előadások témája természetesen a Bolyai Egyetem Természettudományi Karának története volt. Az előadók (Bakó Botond és Dr. T. Veress Éva) két különböző megközelítésben vizsgálták meg azt, milyen volt az egyesítés előtti „régi” Bolyai, és milyenné vált később, az egyesítés után az anyanyelven való tanulás lehetősége. Érdekes hozzzászólása volt dr. Markó Bálintnak, a jelenlegi Babeş-Bolyai Tudományegyetem biológia szakos fiatal prorektorának, aki többek között a „visszatérő” és újból tanító tanárokról is szólt, így Kiss Béláról, aki a rovartanban volt kiváló szakember. Elmondta, hogy ma a magyar diákok ismét anyanyelvükön tanulhatnak. Az előadásokat hosszúra nyúlt érdekes beszélgetés követte, amelyben sok megfigyelés, történet, adat került felszínre. Többen saját életsorsukon keresztül mondták el azt, hogy milyen volt az egykori Bolyai Egyetem. Ott és akkor, abban a korban, amikor a szellemi korlátok is egyre szorosabbá váltak. Ennek ellenére, mint a hozzászólásokból kiderült, egy olyan jó színvonalú szakmai és emberséges szellemet tükrözött, ami miatt a mai „véndiákok” kellemesen és hálával gondolnak vissza az ott eltöltött évekre. Az általános műveltség, amit az egyetem évei alatt megszereztünk, az intenzív közösségi lét, amit éltünk, egy teljes életre szólt. Általános műveltségünk alapjai is ott alakultak ki. A szakmai felkészültség, amit a Bolyai Egyetem adott, lehetővé tette az igényes szakmai munkát az iskolákban vagy a kutatói pályákon. A biztató szó, az erkölcsi támogatás, a segítség, amit az anyagilag megszorult diákok például Csűrös István professzortól kaptak, soha nem felejthető el. Erre több példa hangzott el. Dr. Bartók Katalin, aki több ilyen rendezvényen részt, vett elmondta, hogy ilyen jó hangulatú találkozó, mint a biológusoké még egyik sem volt. A legfontosabb konkrét eredmény pedig az, hogy elvileg körvonalazódni látszik egy jól dokumentált kötet elkészítése és megjelentetése. Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-13
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
